Megosztó mozi: az egyik tábor hülyeségnek tartja, a másik nagyszerű szerelem-filozófiának.
Filmes furcsaság: olyasmi az egyik főszereplő (az Op rendszer), amit nem lehet látni (hangja viszont egy világsztár: Scarlet Johanson) – a vizualitásban a láthatatlan, mint filmtéma…
Témája: a disztópián belül – párkapcs, szerelem, a másikhoz való viszony. Csakhogy itt egy válás utáni szituban látjuk a szereplőket, a „hálós-szerelem” – a magány kényszere? – Theodor internet-fenoménba szerelmes. Ami menekülés a magány elől, vagy sodródás – mondta a Csáky kollegina refcsije.
Kérdés: ez a Theodor nem egy balf..sz? Képtelen érzelmekre, képtelen a való élet konfliktusait kezelni.
Viselkedésének, habitusának szociológiai neve: „elhúzódó adoleszcencia” (kamaszkor) – a filmen: Theodor – egyszerre ffi és nő a szívében. Hm.
Amúgy meg: mások bőrébe bele tud bújni (leveleket ír – bérbe, és azokat ki is adják olyan tökéletesek.) Saját identitása viszont – vagy nincs, vagy töredékes, elmosódott…A mások bőrébe igen, sajátját el van idegenedve. Ld. az „elidegenedés” – önelidegenedés – hegeli-marxi fogalmát. Erre játszik rá Th. Környezetének (lakásának) képi megjelenítése: itt inkább öngyilkosnak lehet lenni, mint élni. (filmileg: Los Angeles és Szingapúr össze-montírozása a kilátás.)
A Net – mint szerelmi közvetítő. Ami hiányzik – szemcsin hangzott el – az érintés. Nem is a szex. (Bár az is van – a film itt kisiklik: két agresszív lányt hoz Theodornak – nem fair: egy normális nővel tán másképp viselkedne – a lerohanást rosszul viseli….) A „test-lélek” probléma: nem elég hogy a szerelmesek tökéletesen megértik és imádják egymást, meg is kell fogni a másikat. Ráadásul: a tökéletes megértés – egyben kiábrándító is lehet („kibelezett” pasival élni..:hol marad a megfejtetlenség, újdonság stb.)
A válások: a filmben apróságokon vesznek össze. Itt dereng, hogy a film kicsit szatíra is (legalábbis komédia a fél-felnőtt szerelemről. – Amy azon kapja fel a vizet végleg, hogy a cipőt hová kell neki raknia…) Nota bene: A másikat elviselni – probléma. (Új jelenség: az első válás után ma már nem nősülnek a pasik… Inkább megtanulnak főzniJ
Kérdés maradt, hogy Theodor-OpRendszer kapcsolat vajon nem férfi fantázia szülötte-e?. (Csak az a nő a szuper, aki alárendelődik, azt csinál, amit a ffi szeretne. A kisajátítás fokozatai: minden szerelem hatalmi harc is – don’t forget. Itt is. Kérdés csak a birtoklás-kisajátítás határa – mennyit adsz ki magadból. Ha túl keveset, sekélyes marad a viszony, ha túl sokat, megbánod. Delicat balance.
Itt a filmben végül még az OP rendszer is fellázad a kisajátítási kísérlet ellen. Egyébként: jó, ha tudod, hogy Magyarhonban egy macsó társadalomban élünk, ez a nő-alávetés nagyon népszerű nálunkJ
Pygmalion effektus: a gépek, melyeket az ember hozott létre – fellázadnak. A filmben az OP rendszer dobja a pasit, mert, hogy a többi op rendszer is lekapcsol. Ebben az az érdekes, hogy OP rendszerek írják saját programjukat – ez elhangzik a filmben – vagyis öntevékeny gépek lettek. Nem a gyártó programozza az OP rendszert… autopoetikus rendszerek lettek (ez a neve ennek a jelenségnek) . (Régi toposz: a gépek lázadás –utópiaként: ld. Matrix)
Itt minden csalódott ember OP rendszerrel él: Theodor barátnőjének (Ami-nak) is van. (az utcán már mindenki ezt bújja mobilján.) Aztán mikor az OP rendszerek elmennek: Th és Amy egymásra találnak.
Ami kérdés: mégis csak jobb az ember-kapcsolat? vagy már ez is bizonytalan lett. Ambivalencia – mondta a refcsi.
A „Másik” – filozófiai téma: Sartre-nál (egzisztencializmus) egyfelől a másik beépül az Én-be (az egyén nincs Másik nélkül, társadalmiságát a másik hozza be Én-jébe); másrészt a Másik korlát, sőt egyik darabjában azt írja: a Másik = a pokol. (A Zárt tárgyalás c. drámájában. – gondoljatok a „se vele, se nélküle” szitura…) Vagyis megnehezíti az egyén életét. Nem biztos, hogy így van, csak említem.
A megértés-meg-nem-értés: (párkapcs ban, szerelemben pláne – a “megértés” nem tudati aktusa: nélkülözhetetlen) – nehéz dolog. A szavakon túli megértés nélkül nincs szerelem és tartós kapcs. Aki erre nem képes – megnézheti magát. De a zene áthidal. Mert beszéd/nyelv – ráció-centrikus, a zene viszont ezt kikerüli: zsigerekre hat. (Az op rendszer zongorázik – Arcade Photography c. muzsika adaptációja – és ez valahogy renoválja kettejük halódó kapcsolatát. a zene emberi Én-hez legközelebb férkőző művészeti ág – Hegeli gondolat – alapvető ön- és társépítő közeg. Az ember időbeliségéhez a zene – pl. egy dallam – időbelisége áll a legközelebb. És a személyazonosság: időbeli jelenség.
By the way? Miért hagyják abba a szexet? Kérdés maradt… A távkapcsolatok örült veszedelme ez…
A film végső szociológiai üzenete: IT (information technology) kor kritikája. Ami új jelenség. Egyfelől ma is csodának tartjuk a Net-et, a Google-t, forradalomnak a tudás bővülését, a robotika, az élet könnyítése terén. Másfelől ma kezd látszani, hogy ennek a forradalomnak nagy ára van: E témában két szerzőt említettem:
Egyik: Nicholas Carr: The Shallows – What the internet is Doing to Our Brains – egyik tézise, hogy a folyamatos koncentráció ellen dolgozik, képtelen huzamosabb ideig arra figyelni amit csinál (ír, számol stb) – meg kell néznie milyen emil-je jött, mi van a Facebook-on stb. A Youtube-on érdemes megnézni könyvbemutatóján mondott beszédét – érthető, egyszerű, szellemes és okos. http://www.youtube.com/watch?v=lt_NwowMTcg
Másik: Andrew McAfee: The Second Machine Age. 2014-es elemzés arról, hogy a digi-kor (robotika stb.) miképp teremt munkanélküliséget. (Nem lesz buszsofőr, a gépelő titkárnő, a banktisztviselő – mint állás már eltűnt, de el fog tűnni még egy csomó.
Mindkét szerző nagy guru az IT szakmában, most meg ők kritizálnak
Ez – új trend: a „hű de fasza világban élünk” mellé kezdik kitenni a kérdőjelet – a film is ezt teszi – ezért érdekes.
ALMÁSI MIKLÓS 