Handout 2 Áru, kereslet-kínálat, beruházás

A termelés gazdasági szereplői: 1) munkaerő, 2) föld (+természeti javak) és 3) tőkejavak (pénz és gép). Ehhez a három tényezőhöz jött a 80-as évektől a tudástőke: a rendszer 4 tényezős.

1) Az áru: szükségletet elégit ki. Aki termeli, annak felesleges (nem saját szükségletre termel) eladja. Primitív társadalmakban nincs árutermelés: csak természeti tárgyak vannak. Ma a természeti adottságok is árúk lesznek: víz, kilátás, levegő.

Kivétel: a közjavak: világítótorony és meteorológia: mindenkinek jár a szolgáltatás, csak kollektív döntéssel lehet változtatni. De: levegő (Rózsadombi telek?) Víz (Indiai mérgezett víz)

Mi van azokkal az értékekkel, melyek nem lehetnek áruk? Igazság, barátság, szépség? Ezekből is áru lett – „elidegenedés” (Hegel, Marx fogalma. Mi a helyzet a környezetvédelemmel?

2) Az áruk cseréje: piac. A piac 3 dolgot szabályoz: mit, hogyan és kinek termeljenek. Ezt a kereslet-kínálat függvény írja le. Ár (y tengely) mennyiség (x-tengely) Amit nem keresnek, annak ára lemegy, egy idő után kevesebbet termelnek – azaz némi késéssel visszahat a termelésre, (mennyit, hogyan).

 

Kereslet és kínálati függvény. (ábrával)

Keresleti: alacsony árnál sokat keresnek, magas árnál csökken a kereslet mennyisége

Kínálati függvény: magasabb árnál többet kínálnak (ár és mennyiség együtt nő)

A kereslet-kínálat megszorító tényezői:

Behatárolja a fizetőképes kereslet

elosztást is szabályozza: meghatározott árnál meghatározott                                            vevőkör, és van ahol senki se vesz.

Szemben a szabályozott piaccal.  (Totalitárius piac, vagy                                         hiánygazdaság (pl. olajválság)

A kereslet torzulása: nagyobb az igény, mint a fizetőképes kereslet, olyasmit keres, ami nem ér annyit (fekete liliom a XVII. sz.-i Hollandiában.

 

Ingadozás (volatility) a hiány és többlet között ingadozik a kereslet-kínálat egyensúlya: nem tudja azonnal „”belőni” – nincs egyensúly! Már itt megjelenik a modern gazdaság fontos fogalma: a kockázat. (A termelés késik vagy előrefut a kereslettel szemben.

 

A szabályozó: az ár. Az ár a legfőbb piaci információ: mi mennyiért kell? De mennyi a helyes ár? (Külföldi bazárban a turista túlfizet, a fogkrémet, amit reklámoznak, senki sem próbálta még ki.)

A racionális cselekvés elmélete: (nem igen van ilyen) – az a baj vele, hogy piaci döntések egy része nem racionális: szokások, kulturális hagyományok, téves információk, ösztönszerű, pszichológiai reakciók, hisztéria (nyájszellem: más is vesz piramis-jegyet) hatnak. Mögötte: az ár=információ – nem pontos, az információs társadalom pont a lényegi információkat tagadja meg, miközben agyon vagyunk informálva.

Cél (motívum): a profit. (Megtérülés, haszon.) Ha nincs profit – nincs termelés? Rövid és hosszú távú stratégia: röviden veszíthet, hosszún nyer: pl. piacszerző befektetés (japán stratégia)

Meddig érdemes termelni egy árut: a csökkenő hozadék törvénye. Egy egységnyi plusz ráfordítás már nem hoz hasznot, akkor a görbe kiegyenesedik, majd esik.

Fogyasztás és megtakarítás.

Jövedelem= fogyasztás + megtakarítás

Kétféle fogyasztás: a háztartások és a beruházók fogyasztása (beruházási javakat vesznek). A háztartási nem megy el forrásai határáig: a rendelkezésére álló jövedelmet költi – 95%-ig, 5%-ot megtakarít. (Sokféle megtakarítási szokás: japán 16-22%, amerikai 5%) Credit card forradalom, eladósodás.

Előrehozott és elhalasztott fogyasztás.

A fogyasztás: kereslet-növekedés, ez  GDP növekedés motorja a jelenben.

 

A beruházás forrása: a megtakarítás. A beruházás: jövőre vonatkozó döntés – hosszú távú,

A megtakarítás nemcsak banki művelet (pl. valaki beteszi a pénzét) hanem keresletcsökkentés is – ezért a megtakarítás csak akkor értelmes, ha belőle beruházni lehet. (A bank továbbadja.)

A beruházó fogyasztás túlmegy saját pénzén: hitelt vesz fel, kötvényt bocsát ki (értékpapír), – más pénzét használja. Kötvény és részvény különbsége.

Hitelképesség, kihelyezési kockázat – a modern gazdaság legfontosabb                         üzletága: risk management

Beruházás is két féle lehet: reálberuházás és tőkeinvesztíció (ez utóbbi, mikor értékpapírt vesznek). Csak az első növeli közvetlenül a GDP-t (de csak akkor, ha a részvény kibocsátásakor veszik meg, és a pénzt visszaforgatják.

A multiplikátor hatás. (Keynes felfedezése): a beruházás megduplázza a kapcsolt egységek jövedelmét. Autógyár – üveg, gumi-termelés, kárpitos-termékek, kenőanyagok, festék termelésére is kihat. Egy nagyobb beruházás sok helyen jelentkezik keresletnövelő tényezőként.

Az állam, mint beruházó: segít-e a gazdaságon? (New Deal). Ázsiai országokban, Dél-Amerikában jelentős, – vitatott probléma…

Beruházási határhajlandóság. (Határ jelentése: az árszint, amig érdemes új beruházásba kezdeni.) Mennyi az az egységnyi beruházás ami még egységnyi többlet-hasznot képes hozni.

Advertisements