Handout 1 Gazdaság és társadalom

Az újságírói megközelítés rétegei: a) adatok (pl. Business reporting: tőzsdeárfolyamokról) b) elemzés – a jónép felé (érthetően), c) kritikai rálátás. A gazdaságtani fogalmak valóságtartalma nagyrészt iskoláktól függ (klasszikus, keynesiánus, neo-liberális stb.) A tények és a „puha tények” közötti különbség: az információ=hatalom, megszerzése az üzleti szférában a legnehezebb.

A „gazdaság és társadalom” fogalompárt Max Weber (a szociológia óriása) vezette be: kié az elsőbbség, mi irányítja életünket (társadalmi normák vagy a gazdaság ilyen-olyan trendjei.)

 

1) A gazdaság nincs önmagában, a társadalom egyik alrendszere, meghatározó ugyan, de nem áll a társadalom helyett. Először a kapitalizmus állította egymással szembe a társadalom és a gazdaság értékrendjét. (18.sz.-ban a kapitalizmus térhódításával vezették be a „gazdasági társadalom” fogalmát és struktúráját.

A korábbi, közösségi társadalmakban nem így volt. A „beágyazódás” elmélete: Polányi Károly: A nagy átalakulás c. könyvben. A kapitalizmus előtti társadalmakban: szokás, tradíció, szükséglet-kielégítés (nem felhalmozásra termelő) lassú, és tradicionális időbeosztás uralkodott, – minden ismétlődik) férfi-nő-gyerek viszonyt a közösségi tradíciók szabályozták: az egyén be van építve egy közösségbe, azzal azonos, nincs individualizmus. A kapitalizmus ezt töri össze, mert kell a szabad munkaerő. A kapitalizmus: a társadalmat aláveti a gazdaságnak.

2) De nem egészen: a társadalmi értékek ma is befolyásolják a gazdasági rend alakulását: egy sor dolgot nem lehet csak gazdasági alapon magyarázni. Sőt, csak fordítva lehet: pl. Max Weber a kapitalizmus születését a protestáns mozgalomból. (A protestantizmus etikája és a kapitalizmus szelleme c. könyv) A puritán, protestáns szekták evilági aszkézist hirdettek, spórolásra és munkára neveltek – a munkaetika alapja, hogy az Isten csak a keményen dolgozók közül választja ki a kegyelemben részesülőket. (Empirikusan: Európa protestáns országaiban gyorsabban fejlődött a kapitalizmus, ebből indult ki Max Weber.)

Példa a jelenből: a keleti kultúrák, az ázsiai modell: amivel több, mint a fejlett Nyugat: családstruktúra, műveltség-centrikus, hajtanak, mint az állatok, nincs szieszta stb.

A társadalom elsőbbsége a gazdaság előtt: ezt tagadják a liberális elméletek: az állam ne szóljon bele, a gazdaság (a piac) mindent magától elrendez. Miért nem igaz ez? Az újságíró a társadalom megbízottja a gazdaság elemzésben is… Ezzel áll szemben az un. apologetika (azt írni, amit a tulajdonos diktál, dicsérni a rendszert, akkor is, ha rossz.). A újságírói függetlenség = nehéz kenyér.

2 Kapitalizmus: árutermelő társadalom vs. nem árut termelő (primitív) társadalmak. Minden árúvá változtat . azt is amit nem lehet (levegő, víz) Korlátai? Kivételek (divat, műkereskedelem,)

Motívuma: a profit maximalizálás. Ami nem hoz profitot, az nem érdekes, bár kell a társadalomnak, – nem termelik. Árutermelés – csak profittal.

3 Piacgazdaság

A piac mindent megold: Adam Smith. Ezt cáfolta 2008-as pénzügyi világválság – a kilábaláshoz állami segítsék kellett.

Mit tud és mit nem tud a piac?

  1. a) mit tud a piac? Szabályoz: ha valamiből több van, olcsóbb lesz, csökken a termelés, hiány – drágább lesz, emelkedik a termelés. (Az ár információt is hordoz.) Eloszt,  gyors és hatékony: minden maga alá rendel, amire nincs szüksége elpusztítja. („Teremtő pusztítás” = Schumpeter) A kapitalizmus az első gazdasági rend ami állandó fejlődésen alapul. Ez egyben rizikó-tényező is. Olyan viszonyok és intézmények is elpusztulnak, amire a társadalomnak szüksége lenne. Az idő új szerepe: minden gyorsan változik – nem lehet lemaradni, – észre kell venni, hogy más a trend, azonnal változtatni kell az üzletpolitikán.

A papír újság váltsága – váltásképtelensége…

Ennek hatása a divatokra, művészetfejlődésre  mindenütt az újdonságnak van előnye. (Meg a nagyon réginek. Retro)

  1. b) mit nem tud: a közérdeket szolgáló tényezőket fejleszteni. Pl. a hajókötél szabványa volt az első Angliában, amit államilag kellett regulálni – belőle a tengeri KRESZ, közbiztonság, hidak-utak, majd szegénytörvények (az elűzött parasztok megfékezésére) – aztán a 19. sz. végétől: EÜ biztosítás, munkanélküli segély, nyugdíj, iskolarendszer, kultúra. Ki segíti az önhibájukon kívül kiszorultakat? Kell-e ezeket segíteni?  Mai vita: kis állam, vagy nagy? Mi az állam? a társadalom reprezentánsa, vagy parazita lény? (Liberális válasz: minimalizálni az államot. (Miközben valóban csökken a befolyása.)

4) Azért kell gazdálkodni, mert több az eszkimó, mint a fóka – a hiány, mint ösztönző. Igaz-e, hogy a végső nyersanyagok kifogynak. (Római Klub jelentése 1972-ből)

Kétféle gazdaság: szükségletkielégítő és felhalmozó, szerzést szolgáló. Az előbbi a közösségi társadalmakban, az utóbbi a kapitalizmusban.

Az éhség, (általánosabban: a szükség) mint társadalmi rendező elv: nem kell kényszerítő eszköz, hogy munkába álljon a csóró (Malthus), ehhez csak el kell pusztítani az eredeti közösségeket. (A közösségi társadalmakban nincs éhező, koldus stb.) Motívum: ma is, US: a társadalom 30%-ának nincs biztosítása, ha elveszti munkáját, gáz van. Ezért aztán hajtanak.

A verseny: nem olyan, mint a síkfutás nevű sportágban. Weber: az élethelyzetek feletti kontroll, arra törekednek, hogy az egyik fél – valamilyen alapon – kizárja a másikat a versenyből.

5) A gazdaság és a gazdaságon kívüli hatalom: a pénz hatalma, a tulajdon, – az állam hatalma. A politikai hatalom zsugorodik, az összefonódás törvényszerű: ld. lobby. (Ezt először az olasz kereszténydemokrata párt összeomlása után előkerült dokumentumok mutatták be.)

6) Társadalom és nemzetállam a globális világban. Mostanában vetik alá a világot egyetlen rendező elvnek, a kormányok beleszólási lehetősége csökken.

 

Advertisements