Az egérfogó és környéke (III. felvonás)

Ami nincs leírva: miért nem hiszi el a király, hogy Hamlet a szerelemtől őrült meg? Lelkiismeret furdalás, okosság? Vagy jelekből ítél? Nem tudjuk, de ez mozgatja szinte az első perctől fogva a királyt. (Imája közben a lelkiismeret-opcióra céloz)

 

A kémek jelentése után Polonius és a Király felelevenítik a II. felvonásban szőtt tervet: Ophelia-Hamlet találkozzon csak úgy „véletlenül” – ők meg ketten a kárpit mögött kifigyelik, hogy mi van?

A megállapodásnak tanúja a Királynő is – szép kis anyu, aki hagyja, hogy fiával így bánjon az ura…J

 

Elbújnak, és Hamlet – ebben a kihegyezett drámai pillanatban adja elő a világirodalom legszebb, legmélyebb monológját. Ismét az öngyilkosság és a halál utáni „mi lesz”? A téma. És „útált szerelme kínja”. Mesteri dramaturgia: neve: „szuszpenzió” – nem a „zárda-jelenet” következik, hanem várakozásunk „felfüggesztődik” és a legizgibb pillanatban jön ez a metafizikus monológ. (Tartalmilag ismét Montaigne: a világ kínjainak tűrése és az önkéntes halál szövegei tőle… Szamizdatként (kéziratban) terjedtek az udvarban…)

 

A „zárda-jelenet”: Hamlet világon kívüli állapotban (monológ) egyszer csak Opheliával kerül szembe: fogalma sincs, mi van. Így a találkozás barátságosan. Ezután Ophelia (a liba) elszúrja – túljátssza szerepét: Hamletet vádolja, hogy már nem szereti (holott ő rugta ki) aztán- a legrosszabb lépésként – előkaparja a jól előkészített leveleket, ékszereket, stb. amit egy véletlen találkozásnál nyilván nem hordhatna magával. Hamlet itt fog először gyanút. (A le nem írt szöveg: „atyavilág, még te is elárulsz? Ez nem lehet, teszek még egy próbát”) És jön a döntő kérdés: hol van apád? Ophelia megint hülyén viselkedik („otthon, jó uram”) – és Hamlet már tudja, hogy csapdába került, hogy Ophelia csalétek (vagy áruló) – valahol itt vannak rejtőzködve a Fülek… (A ki nem mondott szöveg: „ha ezt akarjátok látni-hallani, tessék: te kis prücsök, nem kellett volna árulónak lenned, menj bordélyba…”)

Innen kezdve Opheliát (szerelmét) árulónak tekinti, aki a Király kezére akarja játszani. Üvölt, mint sakál elküldi jó anyjába (kolostor=kupleráj) és megátkozza. De üzen a Füleknek is: aki házas EGY HIJJÁN hadd éljen. Ami kifejezetten a függöny mögött lapuló Királynak szól. Rejtély marad, hogy Hamlet üvöltözése csak „színház” (vagyis csak a kárpit mögöttieknek játssza a dühöngést, vagy tényleg őrjöng – mert szerelme árulónak bizonyult.) Ugyanakkor ez az üzenet arról is szólhat, hogy menteni akarja Opheliát: mostantól életveszélyes közé és a Király közé keverednia…

 

A Király most se hiszi, hogy szerelem a mélabú oka: – okos fószer, veszélyes ellenfél.

 

Az egérfogó. Hamlet leleplezési terve. Sajnos a Király gyorsabb: még a play-in-play jelenet előtt kiadja a  parancsot, hogy Hamlet szánkázzon Angliába – az egész egérfogónak nincs értelme… (Dramaturgia)

 

Az egérfogó lejátszása: Hamlet terve csak akkor működik, ha a színészek pontosan követik utasításait: vagyis nincs némajáték, nincs prológ – nehogy szimatot kapjon a király. A színészek azonban elrontják a jelenetet és van némajáték is, meg prológ is. Hamlet őrjöng a pipától.

A Király (le nem írt szöveg) egész jól bírja a jelenetet (vagy mással beszélget (pl. a mellette lévő Poloniusszal). „Velem te nem babrálsz ki” – gondolja.

Csakhogy Hamlet rátesz egy lapáttal: elmondja a darab történetét, meg a gyilkos kilétét – ami nyílt fenyegetés: én foglak megölni (a darab-példabeszéd révén üzeni…)

 

Ez az üzenet – és hogy Hamlet a színészek hibája miatt maga mondja mondja el: kettős trükk: a darab egyszerre a Király leleplezése és az udvar félrevezetése (hogy anyját kímélje) Ismét: le nem írt szöveg – Hamletnek arra kell ügyelnie, hogy anyját ne bántsa. Ezért úgy állítja be a jelenetet, hogy a darabbeli Király unokaöccse akarja megölni a királyt. (Ez az a titok, amiről még Horationak sem beszél – és nemcsak a Királyt figyeli – arra ott van Horatio – hanem a Királynőt. A színész-jelenet is a királynő hűtlenségét hangsúlyozza… Vagyis: mivel az életben ő a Claudius unokaöccse, az udvar azt látja, hogy az örült királyfi megfenyegeti a (valódi) Királyt. (Híres fordítási hiba: Aranynál a király öccse szerepel, Shakespearenál: unokaöcs.) Így egyedül a Király érti meg az üzenetet, miszerint Hamlet pontosan tudja a gyilkosság részleteit. Ezért rohan ki, – ezért nem bírja tovább cérnával. Vagyis Hamlet „kommentje” robbantja a jelenetet.

 

Ez a dráma fordulópontja: Hamlet örömében, hogy sikerült a leleplezés tombol az örömtől – ahelyett hogy cselekvéshez fogna. Itt késik pár percet és ez életébe kerül. Mert a Király gyorsabb. Ráadásul miközben anyjához megy (hívatják) – elmulasztja ledöfni a Királyt (mert, hogy az imádkozik.) Innen kell számítani a „késlelkedést” (Hamlet, mint nem-cselekvő hős) eddig a „próbán” (bizonyítékon) tökölt – a Szellemet és a Királyt tette próbára. Most már tett kéne. De H. – itt értelmiségiként viselkedik: az intellektuális győzelemnek örül, ahelyett, hogy brutális lenne és döfne…

 

Hamlet-Gertrúd jelenet: az egész darab ki nem mondott kérdése Hamlet fejében: a Szellem óta gyanakszik, hogy a nő benne volt a gyilkosságba. Ezt akarja eldönteni, mikor anyja szobájába ér. Ez a le nem írt-ki nem mondott gondolat teszi agresszívvé – és magyarázza a Királynő elhamarkodott segítség kérését (Polonius halálát.

A jelenet – hosszú – Hamlet egyre erőszakosabb, majdnem megerőszakolja a nőt – és AKKOR jelenik meg a szellem. Le nem írt szöveg: a Szellem jól kiszúr vele (csak Hamlet látja, anyja nem) – a Szellemnek ugyanis csak a bosszú, meg felesége a fontos, tojik a fia sorsára. Ahogyan Gertrúd sem törődik vele. Nem igazán anya – mondta valaki a szemcsin – lövése sincs, – nem is érdekli – hogy mi lesz Hamlet sorsa (Angliába küldenek – „ja, felejtém”, – mondja lezseren, – de hogy felejthet el egy ilyen vészterhes döntést egy anya? Harmadrendű kérdés számára saját fia sorsa.)

 

A jelenet pszichoanalitikus megfejtési kísérlete: Hamlet szerelmes saját anyjába, (Oedipus-komplexum), azért erőszakoskodik. (T.S.Eliot tanulmánya szól erről az értelmezésről.) És van is benne valami azért, hiszen beleszól Gertrúd nemi életébe, – kerülje férje ágyát. How come? Ez tabu: a gyerek ne dumáljon bele a szülők szexuális életébe…🙂