A modell-példa
„A Brexit-et a hülyék nyerték meg – írja Bernard-Henri Lévy francia filozófus a Népszabadságban. (Britannia bukása, 2016. 06. 30- Eredetileg Le Monde, 2016. június 25-26.-i számában:) „Ez a Fritz Lang Metropolisában megjelenített tömeg győzelme. Meg a hajótörőké, a balos bunkóké, a részeg szkinhedeké, az írástudatlan hőbörgőké, a bikanyakú neonacionalistáké.… A Brexit örök időkre a tudatlanság győzelmének példája lesz a tudás fölött. Az emberi állatságé az emberi szellem fölött. A pitiánerségé a nagyság fölött.” Na, jó, a Brexit lassan vieux jeux, de ugyanez az a korlátoltság győz a szellem felett a Front National nyomulása, a holland xenofóbia, dán nacionalizmus stb. esetében – alig várják a népszavazást, hogy seggbe rúgják mérsékelt (és béna) kormányaikat. Miközben fogalmuk sincs, mi történik köröttük.[2]
A bunkó (bunkóság) – vagy illedelmesebb fogalommal: a „korlátozott kóddal”1 gondolkozó, (szűkagyú) többség ilyen végzetes ügyekben csúcsosodik ki, de ez a habitus persze a köznapokban is terjed.[3] Nem a totál-tetkónál kezdődik – ma már nők is tele vannak firkálva. Hanem ott, hogy ha megadod az elsőbbséget egy terhes nőnek a keresztutcában, a mögötted jövő sofőr leordítja a fejed: „ne az én kontómra udvariaskodj!” Sickratman: „Megmosod a segged szarás után? Buzi-e vagy!” Utcán egy külföldi érdeklődik az ott ácsorgó két férfitől: Sprechen Sie Deutsch?, Do you speak…?” – Semmi. „Te – mondja a két ácsorgó egyike – meg kéne már tanulni egy pár nyelvet.” „Miért, ez a fazon hat nyelven beszélt, aztán mire ment vele?” Skandináv országokban természetes a kétnyelvűség, de már a Mediterránrumban is nehezen boldogulsz az angoloddal. Nálunk a lakosság 25%-as funkcionális analfabéta – multi cégek sem tudják őket betanítani, nem értik a magyar nyelvű használati utasítást… (Nem jön be a klasszikus RTFM-jelszó – Read The Fucking Manual, – „nézd meg a használati utasításban.” Nem jön be, mert nem tudják kibetűzni…(Analfabéták) Na, ez utóbbi már az európai gazdaságot érinti és tömény aknamező.) És persze – mint említettem – a bunkóság rétegzett klaszter: van középosztálybeli, sőt értelmiségi része is (Wutbürger-nek mondják németül azt a réteget, mely a politikai szférában csak dühöng, nem gondolkozik, és mindent el akar gányolni…)
Nem folytatom, mert ez csak a felszín. A bunkók elhisznek/terjesztenek minden marhaságot. („az a jó, ami ócsó”; a franciák: „mi nyertük meg az I. Világháborút’; „Független Baszk-földet!„ (vagy: független Észak-Itáliát, Írországot…) Az EU állítsa vissza a nemzetállamok szuverenitását, („nem kell a Rothschild pénze”, „Franciaország a franciáké”, „mindenki menjen haza!” stb.)
A szűkagyúak – nyomulnak: a populizmus rájuk támaszkodva terjed (s benne a szélsőjobb zászlója leng győzelmesen.) Ami egykor a vox populi, – a demokratikus politizálás figyelembe veendő mozzanata – volt, mára szétesett. Lett egy tömeges – műveletlen-iskolázatlan, minden egyszerűsítő szlogent, gyűlölet-beszédet „benyelő”, rétege, és ugyanebben a populi-ban egy valamiért lecsúszóban lévő középosztály-darabka, ami kudarcának dühét népszavazásokon, tömeggyűléseken tudja kiélni. No meg az értelmes (azaz hosszútávban gondolkozó) politikusok megbuktatásában.
A világ = egyszerű, – csak a tojásfejűek ködösítenek
A szűkagyúak legveszedelmesebb tulajdonsága, hogy hisznek az igazság egyszerűségében. Mindenütt: gazdaságban, világpolitikában, odahaza. „Minden komplex problémának van egy egyszerű, érthető és hamis megoldása” – írta egykor H. L. Meinecken. És a passzentos szlogenek bizony egyszerűek: „az establishment=csaló”, „kevesebb adót” (aztán hogy a hidak, utak tönkre mennek, Amerikában az már az adminisztráció hibáját bizonyítja…) De kérdezhetném, hogy hányan tudják még egy fejlett országban is, hogy mi a különbség a millió és milliárd között?
Az egyszerűsítés vonzó, mert az is érti, aki nem elég iskolázott, és van benne annyi gyúanyag, hogy fellelkesítse „ellenségei” ellen a szűkagyú-közösséget. Van ellenségkép és van összetartó erő: nem kell okosnak lenni, – a tojásfejűek hozták ránk a bajt. Szerelmesek az egyszerű jelszavakba, mikor a világ egyre bonyolultabb (ld. a Föld túlnépesedését, az éhség/szegénység fenyegetését, energia-átállás gondjait, globális vízhiányt; vagy figyeld a demográfiai válságot (elöregedő Európa, – munkaerő-hiánnyal); de az se érzékelik, hogy a háborúk itt vannak a küszöbön. Hát persze, hogy jobb azt ordítozni, hogy „minden politika csalás”, meg hogy „atomot nekik!”.
Az agymosás
Az egyszerű megoldások régóta csábítanak. A soap operákon nevelkedettek –ezt tanulták, („mindig a jók győznek…”) komolyabb művészfilm nem él meg se otthon, se a világpiacon. Magyar film, ha bekerül a pláza-mozikba, akkor dokumentálható, hogy 30 ember nézte csak, vagyis a működtetik, miért fizessenek rá… „A közönséghez kell igazodni, ők ezeket a tömegfilmeket szeretik.” Hát persze, harminc éve ezt a fajta narratív technikát nyomták a fejükbe, rá lettek szoktatva, („vizuális agymosás”), tömegeket illetően innen nincs visszaút: egy vékony értelmiségi réteg rajong, ha elkap egy-egy művészfilmet, de ezek megvalósítása anyagilag csőd. (Jó, vannak kivételek: a Saul fiát százezren nézték, a Fehér tenyér győzelmesen visszatért (sportnevelési erőszak – gyerekkínzás – bemutatásával, Velencei, meg a Sundance fesztivál még tartja magát. De most az agymosott fejek többségéről: a bunkóság terjedésének „hátországáról” beszélek. A Big Business rájuk épít: klisék, típus-figurák, a lelőtt fazon a sorozat következő részében feltámad: nincs baj az erőszakkal, mert csak Uzival lehet dolgokat elérni. A fejekben, a képi elvárásokban az van, hogy minden egyszerűbb, mint az értelmiségiek mitológiája.
Okok
A 2016-os McKinsey jelentés[4] – a populizmus járványát kutató felmérés – egyik alcíme: „szegényebbek, mint szüleik voltak?” – ez diagnózis is lehetne, a frusztráció. Amiből a legrémesebb a középosztály lecsúszása, ill. a rettegés az elszegényedéstől. Nemcsak egyenlőtlenség növekedéséről van szó, vagyis hogy a gazdag 1% a GDP 70%-a felett diszponál, mint a 90% nincs sehol. Egy milliárdos kevesebb adót fizet, mint titkárnője – mert, hogy a befektetés nem adózik, és a részvény befektetésnek számít… A lefelé csúszók nemcsak saját nyomorukat látják, de Amerika – vagy ha úgy tetszik Franciaország – hanyatlását és a szegénység gyors terjedését is.
A McKinsey-jelentés a két okot emel ki a bunkóság terjedésében: 1) egyre többen vannak a globalizáció vesztesei, a globalizáció bukások sorozatát hozta a fejlett világra – pl. azzal, hogy Kína lett a verseny győztese. 2) a ’80-as évektől kezdve a fináncszektor – investment banking, hitelexpanzió stb. – túlterjeszkedett, magyarul: elszívta a gazdaság erőforrásait. (A pénzügyi szektorban 15-30%-os megtérülés, iparban, egyebütt 1-5%-os, hát persze hogy nem ruháznak be az iparba…) E harminc éves trend eredménye lett a 2008-as válság, amiből máig csak a pénztársadalom támadt fel – a gazdaság nem tért magához. Ez utóbbi diagnózis eddig tabu volt az amerikai közírásban, ma az Financial Times vezető közgazdásza, Martin Wolf, mint szakadék előtti figyelmeztető táblát fogalmazza meg.[5] Mert közhely lett, hogy a társadalom kifizette a nagybankok cech-ét, és jutalmul elmehetett nyomorogni. Nemcsak a feketék szívnak, de a fehérek is a felső középből csúsznak az alsóba): rettegnek és összehúzzák magukat: a gyereik nem járnak egyetemre (nincs annyi pénz…vagyis nő a tudatlanság szintje.) E vesztesek adják a szűkagyúak lázadásának utánpótlását. Ja és persze a feketék, hispanók, prolik. A Big Money-vezérelte politika napi tapasztalata, ez a zsigeri frusztráció – lázít.
A harmadik ok: az oktatás szintjének zuhanása. Az un. általános műveltség eltűnőben (jobbára csak megfizethetetlen magániskolákból szerezhető), az üresfejűeket a tömegmédia tölti fel még nagyobb ürességgel. Mondhatnám: a tudatlanság dívik világszerte.[6] Az Ivy Leage csúcsegyetemein túl romlott a felsőoktatás színvonala is, bekerülni drága, és ha bent vagy, keveset kapsz: hogy a világ másfelé ment, abból annyit látnak, hogy lőni kell. Az oktatási színvonal hanyatlása világjelenség: a skandináv államok rendszerét kivéve egyre több fejlett országban álltak át a hiányfoltos általános képzésre. És csak annyiról van szó, hogy a szűkagyú többség csak pár százalékkal győzi le a normális kisebbséget.
Előjöttek
De hogy van az, hogy most annyian lettek? Korábban is voltak bunkók, de nem látszottak, ill. nem jutottak szóhoz. Most a Net révén politika-formáló szerephez jutottak. A szociális média (Facebook, YouTube, Twitter és társai) beszabadította a primitív kommentek tömegét, ennek vonzerejét, lehet örülni a hülyeségnek. (Amerikában a Twitteren elért többmilliós beszólást már nem tudja kikerülni a politika sem, emlékezz a Híradósok c. sorozat néhány választásokat közvetítő epizódjára…) A korábban láthatatlan, mert „néma” szűkagyúság nyílt terepre jutott és győzelemre áll, A Twitter az egyszerűsítések hatványozója.
Persze, tudom, hogy bizonyos szintig jó dolog a Twitter is meg az FB is, – Obama nyolc éve ezzel nyert, de mára ezt a médiát meglovagolta a szűkagyú okostelefon használók tömege itt kap társadalmi nyilvánosságot, – a lejárató kampányok itt indulnak. Trump az Instagram-on, Vine-on lovagolt be jelöltségért. A közösségi médiák ma már a tahók neveldéi (is) lettek. (Egyszer nézz má bele a Vine-Trump cirkuszba – el fogsz ájulni a gyönyörtől…)
Az életveszély
A hülyék többsége meglékeli a fejlettek harmadik modernizációs hullám reformjait, ha egyáltalán életképesen merülnek fel. A szűkagyú többség ugyanis nem veszi észre, (nem hiszi el) hogy a világ 20/80-as társadalom felé megy (az aktív munkavállalók 20% elegendő a világprodukciójához – a 80 % meg lóghat a szeren…) Gondolkodott már valaki azon, hogy e nyolcvan százalék mit fog csinálni, ha nem kell dolgoznia? Ma már vannak javaslatok, hogy alapellátásként ingyen fizetéseket osszanak az éhhalál ellen… – de az unalom, a sodródás, a drog, mentális leépülés stb. ellen az sem segít. Az ember sajnos munkavégző állat – meló nélkül szétcsúszik, bármilyen naivnak tűnik is, hogy e pszichés betegségek pusztító erejűvé válhatnak. E fenyegető fordulatnak menne elébe néhány kormányzat igyekezet, hogy a jónépet „feljebb tolja” a műveltség magasabb szintjére. (Ilyen pl. az otthoni munka terjesztése (a Net lehetővé tesz bonyolult, ám otthon végezhető felsőkategóriát igénylő foglalatosságot). De ilyen – elenyésző hatású – a „katonai-politikai komplexum” visszaszorítása, az elöregedés lelassítása, (bevándorlási politika frissítése), – stb. Ezek mindegyik pontja szálka a bunkók szemében. („Baromságra ne költsék az én pénzemet.” Tudom, a milliónyi start up beindulása a fejlett világban áttöri ezt a cordon sanitaire-t, de ez még kevés. Amerikában a ’Tea partyk” újratervezése, a fegyverlobby, az atomlobby, bibliás fundiság, nőgyűlölet (abortusztilalom, mint központi politikai issue), valamint a katonai túlhatalom stb. erősebb a szűkagyú fejekben: e témákat imádja a jónép.
Mi tehető?
Semmi. A többség – uralkodik. Korábban a „hallgató többségről” volt szó, melyet a politikai elit (demokratikus eszközökkel) kordában tartott. Ma „hangos többség” vesz körül – a vox populi ellen a nyilvános térben fellépni: demokráciát tagadó gesztus lenne. Titokban megfúrni őket: szemét manipulációnak számítana. Ráadásul a bunkótöbbség magát a body politics-ot támadja: akár elitnek hívják, akár establishmentnek, kormánynak, vagy Washingtonnak, Brüsszelnek – a képviseleti elv abban a pillanatban szűnik meg, ahogy a bunkó többség eléri az 51 százalékot. Önképviselőként, bázisdemokráciaként stb. mutatja magát, ellene még nincs módszer.
Már megint túlzásokba esek
Vagyis: lehet, hogy hiszti, amit ebben a skiccben csaptam, vagyis elitista képzelgés, hiszen a bunkószféra a demokratikus sokféleség része. Majd kiderül: ha Donald Trump bejön novemberben, ha Merkel bukik, ha Holland-ot elsöprik a sztrájkok – akkor a bunkók félelmetes tényezőként igazolják magukat, menetelésük megállíthatatlan. Brexit-et már lehet felejteni, de a benne égő gyúanyag tovább lángol a következő válságig.
(2016. július 28.)
[1]Basil Bernstein szociolingvisztikai írásai óta beszélünk a „korlátozott kódról” – olyan hiányos nyelvi kompetenciáról, ami megakadályozza, hogy az egyén megértsen egy némileg bonyolultabb szöveget, amit a tanár – vagy munkahely – közöl vele. Aki társadalmi okok miatt csak a korlátozott kódig jut el – vakon-süketen él a modern társadalomban, Ld.:B. Bernstein: Nyelvi szocializáció és oktathatóság. In: Társdalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások. Bp. 1975. 393 és köv. old.
[2] Felmérések szerint az angolok leggyakoribb Google-hoz intézett kérdése a Brexit UTÁN a következő volt: „Mi az az EU?”, valamint „Milyen országok vannak az EU-ban?”
[3] Gyenge Zoltán Nietzsche fogalmát használja: Schlechtweggekommenen (félresikerültek), in: Gyenge: A félresikerültek lázadása, – Nietzsche filozófiájának aktualitása ÉS 2016. július 22. 13.oldal
[4] McKinsey report 2016. „Even McKinsey Slams Globalization –Populist Resentment Could Explode” idézi: http://goo.gl/2n3ONJ
[5] Financial Times, 2016. július 20
[6] Normál tudásszint kellékei: 1 a tények hozzávetőleges ismerete (teljes ismeret lehetetlen: információs társadalom a tények ködösítésére játszik…) 2 összefüggések ismerete, 3 következmények átgondolásának képessége, 4 tudni a kockázatokról és mellékhatásokról. Ha ezek nincsenek tudatlanságról kell beszélnünk.
Update: 2020 július – A “bunkóság” – elnézést a kifejezésért – manipulative, azaz mesterségesen is előállítható: információk megvonása, a sajtó, tévé stb nem közli a legfontosabb adatokat, a köznap nem tudja mi az igaz és mi a hamis, de mivel a hamis mindig tetszetősebb, azt választja
ALMÁSI MIKLÓS 